Csütörtök délután szülővárosában elbúcsúztatták Marco Simoncellit, aki a hétvégi sepangi MotoGP viadalon veszítette életét. Coriano helység Santa Maria Assunta nevű templomában rótták le végső tiszteletüket a barátok, pályatársak, hozzátartozók, a rajongókat is több ezren képviselték.
A szertartás a Marcóra jellemző fiatalos, laza stílusban történt, többen farmerban, kapucnis felsőben, vagyis hanyag eleganciával képviseltették magukat, a levegőben pedig piros, 58-as rajtszámot viselő léggömbök repkedtek, valamint Vasco Rossi egyik slágere is felcsendült, mely SuperSic egyik kedvence volt.
Az ismert nevek közül jelen volt Valentino Rossi, Loris Capirossi és felesége Ingrid, Andrea Dovizioso, Mattia Pasini, Simone Corsi, Jorge Lorenzo, Raffaele De Rosa, Andrea Iannone, Manuel Poggiali, Sete Gibernau, Lucio Cecchinello, Filippo Preziosi, Claudio Domenicali, Giacomo Agostini, Livio Suppo, Shuhei Nakamoto, Franco Uncini, Vittoriano Guareschi, Gianfranco Guareschi, Mauro Sanchini, csapattársa Hiroshi Aoyama, csapatfőnöke Fausto Gresini, Michele Pirro, Alex de Angelis, Tony Cairoli, Marco Melandri, Randy de Puniet, Alex Criville, Yuki Takahashi, Chaz Davies, Toni Elias, Giacomo Agostini, a FIM elnöke Vito Ippolito, az IMF elnöke Paolo Sesti, a Dorna feje Carmelo Ezpeleta, Dr. Claudio Costa, Alberto Tomba, az olasz sportminiszter Giorgia Meloni és még sokan mások.
Természetesen nem hiányozhatott az a két motor sem, mely meghatározó Simoncelli karrierje szempontjából: a világbajnoki 250 köbcentis Gilera 2008-ból és a királykategóriás Honda RC212V, mely az utolsó percekig szolgálta.
Pasini egy friss tetoválással tisztelgett, többen pedig az emlékkönyvbe írtak megható sorokat. Ebből most kettőt idézünk.
"Mindig emlékszem majd rád. Bocsáss meg, hogy veszekedtem veled." - Jorge Lorenzo
Próbálnánk elengedni Marcót, de még nem lehet - továbbra is jönnek a hírek, fejlemények. Különféle híresztelésekből eddig is lehetett hallani, hogy Simoncellit nem igazán megfelelően szállították le a pályáról a mentőig, ám eddig csak egy rosszul sikerült kép volt a bizonyíték, most egy videó is érkezett.
A mozgóképet nem szívesen illesztjük be, nem ide való (aki szeretné, itt megnézheti), viszont a dolog megér egy kis morfondírozást. Szögezzük le, hogy az olasz élete minden bizonnyal nem ezen múlott, hiszen már az ütközéskor gyakorlatilag olyan súlyos sérüléseket szerzett, amiből nem volt visszaút.
Az azonban valahol felháborító, hogy itt van egy top kategóriás sport, ahol milliókat költenek a technikára, a fejlesztésekre, a csinnadrattára, viszont arra nem tudják kiképezni a hordágyat cipelőket, hogy azt nem illik elejteni? Megkérdőjelezhető az is, hogy miért kellett szaladni, mikor a futamot leintették, pont azért hogy a sérült versenyző megfelelő ellátást kaphasson. Miért állt a mentő olyan messze, és miért nem ment be a pályára, amikor már lett volna erre lehetősége? Miért Marco Simoncelli éppen odaérkező édesapjának kellett besegítenie a hordágyat a mentőbe? Ha nincs ott megint elejtik?
Csupa jó kérdés, persze elhessegethetjük azzal, hogy nem számít már és akkor sem számított. Ezzel is lehet vitatkozni, mert ott vannak az olyan fogalmak, mint például a tisztelet - ne úgy kelljen már egy versenyzőt lerángatni a pályáról, mint egy darab rongyot (hasonló elbánásban volt része Shoya Tomizawának és Daijiro Katoh-nak is). Ugyanakkor ha netán nem életveszélyes, de súlyos sérülései lennének valakinek, akkor egy ilyen kis manővertől az sokkal rosszabbra fordulhatna.
Lenne mit tanulni a szervezőknek a dologból, és nem csak a helyszínen, hanem a sorozatért felelős szervek köreiben is. Lehet azzal védekezni, hogy maximális a biztonság és mindent megtesznek. Az ilyen képsorokat látva az embernek kinyílik a bicska a zsebében. Talán lehetne foglalkozni valakinek ezzel a dologgal is, mikor már mert sokadjára lát ilyet az ember, akkor nem hiszi el, hogy ez újra megtörténhet. Pedig lehet hogy meg fog?
Amikor a pályamunkások a motorokkal "bénáznak" akkor az ember csak a fejét fogja, esetleg mosolyog. A csapatfőnökök gondolatai közt pörögnek a dollárok, a szerelők pedig csalódottan konstatálják, hogy ma eset megint nem alszanak. Nyilván ez sincs rendben, de amikor egy ember egészségéről, urambocsá' életéről van szó, akkor könyörgöm figyeljünk már egy kicsit. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt ne lehetne jobban megszervezni.
Persze nyilván könnyebb jogdíjra hivatkozva különféle versenyrészleteket letiltatni a videómegosztó oldalakról és közben vigyorogva számolni a képzeletben növekvő bevételt. Könyörgöm, valaki tegyen már valamit! Mert ez így nagyon nem jó....
Fausto Gresinit és gárdáját megviselték a hétvégén történtek, és a GPone.com információi szerint kihagyják a soron következő, másfél hét múlva esedékes idényzáró valenciai versenyt.
A csapatvezető maga nyilatkozott az olasz oldalnak, szavai konkrét elhatározásról tanúskodnak: "Az egyetlen dolog ami biztos, hogy a csapatom nem fog részt venni a következő nagydíjon Valenciában, sem pedig az utána esedékes teszten."
A korábbi kétszeres 125-ös világbajnok versenyzője elvesztése mellett sem ment el szótlanul: "Annyi kép ugrik be erről a két évről, amit együtt töltöttünk. Marco spontán volt, mindig azt tette amit helyesnek érzett, továbbá aranyszívű volt és mindig boldog. Nem emlékszem hogy valaha is mérgesnek láttam volna.... Egy különleges fiú egy különleges családból. Ő is az édesapja rendkívül közel álltak egymáshoz, mint a testvérek."
A valenciai versenyt így Hiroshi Aoyama is minden bizonnyal kihagyja, akinek utolsó szereplése lehetett volna a MotoGP-ben (és a Gresininél), hiszen jövőre már a World Superbike-ban hajt. Ő így emlékezett meg: "Csapattársam, Marco bukott a tegnapi versenyen. Keményen küzdött az életéért, de sajnos elhunyt. Nem találok szavakat melyek leírnák a tragikus veszteséget. Annyian szerették és tudom miért. Múlt héten második lett és a dobogóra állhatott. Ezen a héten pedig annyira magabiztos volt a motoron. De miért? Hogyan? Csak ezek járnak az eszemben. Szeretném részvétemet nyilvánítani Marco családjának, rajongóinak, csapatainak és kollégáinak. Nyugodj békében Marco."
A mai nap még mindig a megemlékezésé, Marco Simoncellit nehéz lesz elengedni. A szakoldalak és a rajongói blogok is rengeteg fényképpel tisztelegnek a tehetséges versenyző előtt, ezekből a TwoWheels gyűjtését ajánljuk, akik remek képeket szedtek össze. Mi viszont egy csokor videóba gyűjtve próbáljuk felidézni az langaléta srác kalandos életútját.
Teljes huszonnégy óra eltelt már a tegnapi szörnyű események óta, de a motorsport világ még mindig nem tért magához a megrázkódtatásból. A témával foglalkozó weboldalak rendkívül lassan töltődnek be, és konganak az ürességtől, sehol sincs az ilyenkor szokásos hírözön.... talán érthető miért. Megemlékező cikkek százai, fotók, búcsúüzenetek lelhetőek csak fel mindenfelé, mindenkit nagyon megérintett az eset.
A mára tervezett ezres tesztek is elmaradtak, a Honda legalábbis törölte a saját programját, a Yamahánál tegnap a verseny előtt még az a hír járta, hogy Cal Crutchlow helyettesíti majd az időközben kidőlt Spiest, de alighanem ők sem gurultak ma pályára.
Tegnap már megszólalt a baleset egyik résztvevője, Valentino Rossi, most Colin Edwards is szavakba öntötte gondolatait:
"Thanks to everyone for ur support at this time :( Very sad to see a friend pass in any case. I'm holding up ok mentally, it was a very tragic accident :( Physically, wrists & left heel have fractures too, getting X-rays on Wednesday. I feel sad for the whole MotoGP community right now, my heart is heavy for everyone affected, from family to fans. God speed my friend, u will be missed, CE"
"Köszönöm mindenkinek a támogatását ezekben az időkben :( Mindig nagyon szomorú elmenni látni egy barátot. Tartom magam lelkileg, nagyon tragikus baleset volt :( Fizikailag, a csuklóimban és a bal sarkamban is van törés, szerdán fognak megröntgenezni. Szeretném sajnálatomat kifejezni az egész MotoGP közösség felé, nehéz szívvel gondolok mindenkire akit érintett, a családtól a rajongókig. Isten veled barátom, hiányozni fogsz, CE"
Ugyanakkor a Rossihoz közel álló Davide Brivio és Uccio is cáfolta azokat a pletykákat, miszerint Valentino a visszavonulást fontolgatná. Akárhogy is lesz, az egész biztos, hogy nagyon mélyen érintette az eset, hiszen jó barátját veszítette el, ráadásul úgy, hogy nem szándékosan ugyan, de maga is részese volt a balesetnek. A spanyol TVE közvetítéséből elérhető egy részlet, ahogy a többszörös világbajnok honfitársának, Capirossinak magyarázza az esetet. A videó így szavak nélkül is rendkívül kifejező és megható.
A motorsport veszélyes. Azt kell mondjam, ez óriási közhely. Akiknek leginkább tudniuk kell, azok tisztában vannak vele. A versenyzők azok, akik a versenyhétvégék minden egyes percében kockára teszik az egészségüket, sőt mi több az életüket. Mégsem félnek, mert ezt a sportot nem lehet úgy űzni, hogy az ember ilyesmin gondolkodik. Tisztában vannak a veszéllyel és mindazzal ami ebben a sportágban leselkedik rájuk. Az utóbbi években rengeteg biztonsági vívmány született és a szabályok is sokszor azért finomodnak, hogy kizárhatóak legyenek a kockázati tényezők. Azonban mindent kizárni nem lehet. Ott van a véletlen, mint faktor és az olyan esetek, amelyekre nem lehet felkészülni. Igaz tehát mégis s tétel, bármennyire közhely: a motorsport veszélyes.
Sajnos nem volt olyan rég, hogy a halál szele belengte a versenypályát. A gyorsasági világbajnokságot tavaly szeptemberben rázta meg a mostanihoz kísértetiesen hasonlatos eset, amikor a misanói Moto2 futamon Shoya Tomizawát érte utol a végzet, és nyilván minden sportot szerető fájdalommal emlékszik a királykategória 2003-as Japán Nagydíjára, amikor is Daijiro Kato nem tudta elkerülni a védőfallal való tragikus ütközést (a sors furcsa fintora, hogy ő is a Gresini csapatnál ment). Nem volt rég, de mégis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek egyszeri esetek, a véletlenek összjátéka, amilyen többé sohasem fordulhatnak elő. Ma megint csattanós választ kaptunk arra, hogy lám mégsem így van. A balesetek, súlyos sérülések és legrosszabb esetben a halál mindig is részei lesznek a motorsportnak - csökkenteni lehet ezek kockázatát, de kizárni sohasem.
Marco Simoncelli 2002-ben érkezett világbajnoki szintre, ebben az évben indult először a 125-ös kategóriában, és az Európa-bajnoki címmel a zsebében 2003-tól már teljes szezont futott és a három Apriliánál töltött éve alatt két győzelmet és hét dobogós helyet is sikerült szereznie.
Az ő helye azonban - már csak termete miatt is - nem a kicsiknél volt. 2006-ban eggyel feljebb lépett a 250-be a Gilerához, legnagyobb sikerei színhelyére. Két tanulóév után jött el az ő ideje, 2008-ban hat győzelemmel megszerezte a világbajnoki címet. Egy esztendővel később, az újabb hat győzelem, már kevésnek bizonyult - nem tudta megvédeni címét, és jelenlegi csapattársa Hiroshi Aoyama elorozta azt és a kategória utolsó győztese lett a Moto2 színrelépése előtt.
Az új kategória azonban már nem Marco világa volt, beérett mint versenyző, felfigyeltek rá a MotoGP-ben, nagy kihívások vártak rá. 2010-re leszerződött a Gresini Honda alakulatával, és bár első éve nem volt zökkenőmentes, szégyenkezésre sem volt oka az összetett nyolcadik hely okán - már csak azért sem, mert legyőzte a tapasztalt akkori csapattársát, a másik Marcót, Melandrit.
A Honda bizalmat szavazott neki, és idén már a Repsol csapat három versenyzője mellett ő is gyári támogatású és felszereltségű gépet kapott a japán gyártól. A kegyet nem sikerült meghálálni, 2011-es év elejét sorozatos bukások jellemezték Simoncelli részéről, valamint többen nemtetszésüknek adtak hangot az agresszív versenyzési stílusa miatt. A bili Le Mans-ban borult ki igazán, amikor Dani Pedrosát kiütötte a nyeregből, aki az ebből fakadó sérülése miatt több versenyt kihagyni kényszerült.
Marco el lett könyvelve a mezőny rosszfiújaként, és alighanem a gyár is megharagudott rá egy picikét. Azonban a szezon második felére sikerült összeszednie magát, túllépni korábbi rossz formáján. A siker időszaka következett: az első dobogó Brnóban, sorozatos jó szereplések és legutóbb Ausztráliában egy remek második hely. Időközben a Honda is újra bizalmat szavazott neki és meghosszabbították vele a gyári motort biztosító szerződést az új, ezres korszak kezdetét jelentő jövő esztendőre is.
A jövő tehát fényes volt és gondtalan. A szezon hátralévő része már csak igazi örömmotorozásnak tűnt, egy jó mókának, hisz a világbajnoki cím sorsa is eldől már Phillip Island-en. Egy igazi versenyző azonban sohasem így fogja fel a dolgot, számukra minden verseny új kihívás és így volt ez Marco részéről is. Aki látta a sepangi futam első másfél körét, az láthatta, hogy "Super Sic" mindent beleadott és úgy küzdött Bautista ellenében a negyedik helyért, mintha a VB cím múlna rajta. Sajnos azonban, mint ez kiderült, valami sokkal komolyabb múlt rajta.
A sepangi verseny csak két körig tartott a MotoGP mezőnyének, ám az olasz sztárnak a karrierje végét is jelentette. Marco Simoncellit 2011. október 23. 16 óra 56 perckor halottnak nyilvánították a sepangi pálya kórházában. Halálát súlyos fej, nyak és mellkasi sérülések okozták, amelyektől már nem tudták megmenteni.
Hogyan tovább? Banálisan hangzik, de a "show-nak folytatódnia kell". Ezt akarná ő is, ez volt az élete és olyasvalamibe halt bele, amit imádott csinálni. Nélküle nyilván nem lesz ugyanaz mindaz ami volt, hiányozni fog az a furcsa frizura, az a Goofy szerű alkat, az rémes, de egyben bájos olasz akcentus és az a vagányság, ami senki másra nem jellemző a mezőnyből. Ugyanakkor nincs választásunk, nélküle kell folytatnunk. Tegyünk hát így, hogy amikor lenéz ránk, akkor ugyanaz a mosoly fusson át az arcán, amit rendszerint láttunk rajta ideát is.
A sepangi MotoGP verseny második körében bekövetkezett baleset következtében szerzett sérülései miatt életét vesztette Marco Simoncelli. Az olasz tehetség 24 esztendős volt, halála felfoghatatlan veszteség a motorsportnak.
Utolsó kommentek