A motorsport veszélyes. Azt kell mondjam, ez óriási közhely. Akiknek leginkább tudniuk kell, azok tisztában vannak vele. A versenyzők azok, akik a versenyhétvégék minden egyes percében kockára teszik az egészségüket, sőt mi több az életüket. Mégsem félnek, mert ezt a sportot nem lehet úgy űzni, hogy az ember ilyesmin gondolkodik. Tisztában vannak a veszéllyel és mindazzal ami ebben a sportágban leselkedik rájuk. Az utóbbi években rengeteg biztonsági vívmány született és a szabályok is sokszor azért finomodnak, hogy kizárhatóak legyenek a kockázati tényezők. Azonban mindent kizárni nem lehet. Ott van a véletlen, mint faktor és az olyan esetek, amelyekre nem lehet felkészülni. Igaz tehát mégis s tétel, bármennyire közhely: a motorsport veszélyes.
Sajnos nem volt olyan rég, hogy a halál szele belengte a versenypályát. A gyorsasági világbajnokságot tavaly szeptemberben rázta meg a mostanihoz kísértetiesen hasonlatos eset, amikor a misanói Moto2 futamon Shoya Tomizawát érte utol a végzet, és nyilván minden sportot szerető fájdalommal emlékszik a királykategória 2003-as Japán Nagydíjára, amikor is Daijiro Kato nem tudta elkerülni a védőfallal való tragikus ütközést (a sors furcsa fintora, hogy ő is a Gresini csapatnál ment). Nem volt rég, de mégis hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek egyszeri esetek, a véletlenek összjátéka, amilyen többé sohasem fordulhatnak elő. Ma megint csattanós választ kaptunk arra, hogy lám mégsem így van. A balesetek, súlyos sérülések és legrosszabb esetben a halál mindig is részei lesznek a motorsportnak - csökkenteni lehet ezek kockázatát, de kizárni sohasem.
Marco Simoncelli 2002-ben érkezett világbajnoki szintre, ebben az évben indult először a 125-ös kategóriában, és az Európa-bajnoki címmel a zsebében 2003-tól már teljes szezont futott és a három Apriliánál töltött éve alatt két győzelmet és hét dobogós helyet is sikerült szereznie.
Az ő helye azonban - már csak termete miatt is - nem a kicsiknél volt. 2006-ban eggyel feljebb lépett a 250-be a Gilerához, legnagyobb sikerei színhelyére. Két tanulóév után jött el az ő ideje, 2008-ban hat győzelemmel megszerezte a világbajnoki címet. Egy esztendővel később, az újabb hat győzelem, már kevésnek bizonyult - nem tudta megvédeni címét, és jelenlegi csapattársa Hiroshi Aoyama elorozta azt és a kategória utolsó győztese lett a Moto2 színrelépése előtt.
Az új kategória azonban már nem Marco világa volt, beérett mint versenyző, felfigyeltek rá a MotoGP-ben, nagy kihívások vártak rá. 2010-re leszerződött a Gresini Honda alakulatával, és bár első éve nem volt zökkenőmentes, szégyenkezésre sem volt oka az összetett nyolcadik hely okán - már csak azért sem, mert legyőzte a tapasztalt akkori csapattársát, a másik Marcót, Melandrit.
A Honda bizalmat szavazott neki, és idén már a Repsol csapat három versenyzője mellett ő is gyári támogatású és felszereltségű gépet kapott a japán gyártól. A kegyet nem sikerült meghálálni, 2011-es év elejét sorozatos bukások jellemezték Simoncelli részéről, valamint többen nemtetszésüknek adtak hangot az agresszív versenyzési stílusa miatt. A bili Le Mans-ban borult ki igazán, amikor Dani Pedrosát kiütötte a nyeregből, aki az ebből fakadó sérülése miatt több versenyt kihagyni kényszerült.
Marco el lett könyvelve a mezőny rosszfiújaként, és alighanem a gyár is megharagudott rá egy picikét. Azonban a szezon második felére sikerült összeszednie magát, túllépni korábbi rossz formáján. A siker időszaka következett: az első dobogó Brnóban, sorozatos jó szereplések és legutóbb Ausztráliában egy remek második hely. Időközben a Honda is újra bizalmat szavazott neki és meghosszabbították vele a gyári motort biztosító szerződést az új, ezres korszak kezdetét jelentő jövő esztendőre is.
A jövő tehát fényes volt és gondtalan. A szezon hátralévő része már csak igazi örömmotorozásnak tűnt, egy jó mókának, hisz a világbajnoki cím sorsa is eldől már Phillip Island-en. Egy igazi versenyző azonban sohasem így fogja fel a dolgot, számukra minden verseny új kihívás és így volt ez Marco részéről is. Aki látta a sepangi futam első másfél körét, az láthatta, hogy "Super Sic" mindent beleadott és úgy küzdött Bautista ellenében a negyedik helyért, mintha a VB cím múlna rajta. Sajnos azonban, mint ez kiderült, valami sokkal komolyabb múlt rajta.
A sepangi verseny csak két körig tartott a MotoGP mezőnyének, ám az olasz sztárnak a karrierje végét is jelentette. Marco Simoncellit 2011. október 23. 16 óra 56 perckor halottnak nyilvánították a sepangi pálya kórházában. Halálát súlyos fej, nyak és mellkasi sérülések okozták, amelyektől már nem tudták megmenteni.
Hogyan tovább? Banálisan hangzik, de a "show-nak folytatódnia kell". Ezt akarná ő is, ez volt az élete és olyasvalamibe halt bele, amit imádott csinálni. Nélküle nyilván nem lesz ugyanaz mindaz ami volt, hiányozni fog az a furcsa frizura, az a Goofy szerű alkat, az rémes, de egyben bájos olasz akcentus és az a vagányság, ami senki másra nem jellemző a mezőnyből. Ugyanakkor nincs választásunk, nélküle kell folytatnunk. Tegyünk hát így, hogy amikor lenéz ránk, akkor ugyanaz a mosoly fusson át az arcán, amit rendszerint láttunk rajta ideát is.
A sepangi MotoGP verseny második körében bekövetkezett baleset következtében szerzett sérülései miatt életét vesztette Marco Simoncelli. Az olasz tehetség 24 esztendős volt, halála felfoghatatlan veszteség a motorsportnak.
Súlyos baleset történt a sepangi MotoGP verseny második körében. Marco Simoncelli besokallt egy jobbosban és elcsúszott, de olyan szerencsétlenül, hogy visszagördült a pályára. A nagy sebességgel érkező Colin Edwards és Valentino Rossi már nem tudták elkerülni, így gyakorlatilag felöklelték az olaszt, akinek az ütközés erejétől a sisak is leszakadt a fejéről.
Egy darabig az a hír terjedt a paddockban, hogy mindkét versenyző jól van, de aztán a futamot törölték, arra hivatkozva, hogy a mobil klinika Simoncelli ellátásával van elfoglalva, így ilyen körülmények között nem tudják biztosítani a versenyt.
A legfrissebb BBC hírek szerint Simoncelli állapota kritikus, Edwardsnak csak a válla ficamodott ki.
Amint érkeznek újabb, hivatalosan is megerősített hírek, beszámolunk a fejleményekről.
A Moto2 futam első nagy meglepetése az volt, hogy Marc Marquez mégsem vállalta az indulást. Vasárnap reggel megvizsgálták ugyanis a spanyolt és az orvosok tanácsára inkább kihagyta a motorozást.
A rajttól még Lüthi jött el jobban, de az első kört már Bradl zárta az élen, aki nagyon felszívta magát, most hogy új esélyt kapott a sorstól. Legfőbb összetett béli riválisa kiesésével a győzelem volt a cél, így ugyanis már most meglehetett volna a bajnoki cím. Azonban a svájci keresztülhúzta számításait.
Lüthi folyamatosan elkezdte ledolgozni a verseny első felében kiépített kisebb Bradl előnyt, majd utol is érte és sokáig mentek együtt az élen. Nagy szerencséjére három körrel a vége előtt az élre állt és ezzel megnyerte a versenyt, ugyanis az utolsó előtti körben előkerült a piros zászló Axel Pons bukása miatt. A spanyolt kivizsgálták a mobil klinikán, de szerencsére nem esett komolyabb baja.
A harmadik helyért az Espargaro testvérek küzdöttek a verseny nagy részében, miután a remekül remekül rajtoló Takahashi hamar rontott és a középmezőnybe csúszott vissza. A hajrát aztán a fiatalabbik Pol bírta csak és elhozta a bronzérmet, Aleix visszaesett, többen is megelőzték.
Bradl előnye immár 23 pont az utolsó forduló előtt, amivel gyakorlatilag a zsebében van a bajnoki cím, csak arra kell koncentrálnia, hogy ne hibázzon és egy magabiztos pontszerző helyen befusson Valenciában (három ponttal többet szerezve, mint Marquez). A fiatal spanyol egyébként a boxból nézte végig a versenyt, de csak fél szemmel, mert a jobb oldalt le volt ragasztva a szeme, ami ezek szerint szintén sérült a felsőteste mellett.
Moto2 - Sepang - végeredmény
1. Luthi (Suter) 17 laps 2. Bradl (Kalex) +0.187s 3. P. Espargaro (FTR) +7.465s 4. de Angelis (MotoBI) +9.127s 5. Aegerter (Suter) +11.494s 6. Kallio (Suter) +11.903s 7. Pirro (Moriwaki) +12.568s 8. A. Espargaro (Pons Kalex) +12.963s 9. Iannone (Suter) +14.098s 10. Redding (Suter) +16.697s
Az utolsó fordulóra, vagyis Valenciára marad a legkisebbek világbajnoki címének sorsa. Nico Terol a verseny hajrájában óriásit rontott, így Zarco életben tartotta reményeit a cím megszerzésére.
Hiába rajtoltak rossz helyről, Vinales és főleg Zarco úgy jöttek fel az élbolyba már az első körben, mintha az természetes volna. Az élen egy ötösfogat alakult ki, melyet Terol vezetett. Legfőbb riválisa a verseny első felében a fiatal blusenses volt, míg Zarco inkább Cortesével és Faubellel viaskodott.
A nyolcadik körben jött a fordulat, mikor Terol visszacsúszott a harmadik helyre, így a VB esélyesek igazi közelharcba kerültek. Zarco azonban nem tudott élni a helyzettel, az Aspar versenyző pár kör alatt szépen visszadolgozta magát az élre, míg a francia maradt ott, ahol volt.
A végeredményt azonban az utolsó két kör döntötte el. Terol már az utolsó előtti körben rontott egyet és visszacsúszott a harmadik helyre. Zarco ekkor viszont még mögötte volt, így csak arra kellett koncentrálnia, hogy a franciát maga mögött tartsa. Ez azonban nem sikerült, mert az utolsó körben egy nagyot hibázott a spanyol az egyik kanyarban és kis híján a motorról is lerepült.
Ezzel eldőlt a sorrend - Vinales nyert, Cortese lett a második, Zarco pedig felért a dobogóra és ezzel a világbajnoki esélyei is megmaradtak. Terol csak az ötödik helyen kocogott be, és a felvezető körben le is heveredett a pálya szélén, mert a bukás közeli helyzetben megüthette magát, bár lehet a lelki fájdalom volt nagyobb, hogy nem sikerült bebiztosítania a bajnoki címet. A különbség a két esélyes között 20 pontra csökkent.
Tizennégy esztendő után elhagyja a világbajnokságot Alex Debon. A spanyol tavaly már szögre akasztotta a sisakját, most a menedzseri munkakörből is kilép.
Az egykori 250-es versenyző nagyjából két hónapja határozta el a dolgot, szeretne több időt tölteni most született fiával és családjával. A csapat melyet irányít, az Aeroport de Castello (Joan Olive versenyzik nála) szintén eladó.
Debon elmondta, hogy szép emlékeket őriz a pályafutásából, különösen a 2008-as esztendőről, amikor a VB címre is volt esélye. Ugyanakkor hozzátette, hogy a Moto2 és Moto3 már nem az ő világa és szerinte rossz irányba is haladnak a világbajnokságok. Az új kategóriák kevés tanulási lehetőséget engednek a versenyzőknek a beállításokkal, ezért amikor a fiatalok felkerülnek a MotoGP-be, akkor szinte mindent az alapoktól kell megtanulniuk.
A királykategóriát sem kímélte, véleménye szerint a közönség szívesebben nézne olyan versenyzést, mint amilyet Schwantz vagy McCoy produkáltak, legszívesebben megszüntetné a kipörgésgátló használatát. Visszavonulásával talán ez egyik utolsó "nagy romantikus" versenyző tűnik el végleg a mezőnyből.
Az időmérő után még pozitívan nyilatkozott a sérült és ma kétszer is bukó Ben Spies a vasárnapi versennyel kapcsolatban, mostanára kiderült: jobb ha nem folytatja, így a csapattal egyetértésben nem fog indulni a versenyen Sepangban.
A gond az, hogy a meglévő sérülése mellett ma újból megütötte magát az időmérőn elszenvedett eséskor, így az állapota összességében rosszabbodott. Mindezek ellenére a küzdeni akarás megvolt benne, az edzés után még úgy nyilatkozott, hogy nem akarja a "kispadról" szemlélni az eseményeket, inkább rajthoz áll, ám a orvosok és a csapat tanácsára inkább a pihenés és regenerálódás mellett tette le végül a voksát, hogy legalább az idényzáró valenciai futamra rendbe jöjjön.
Mindez azt jelenti, hogy a hétfői ezres géppel való tesztelést is le kellett mondania, így alighanem a japán Nakasuga köröz majd egyedül a jövő évi géppel a versenyt követő napon Sapangban.
Mostanában ritkán látunk szoros időmérőket a MotoGP kategóriában, hát most láthattunk. Az elsőségért persze Repsol háziverseny folyt, mégis volt izgalom és az utolsó percig tartott a csata.
Végül Pedrosának sikerült hoznia a korábbi edzéseken megvillantott formáját,és ugyan csak 29 ezredmásodperccel, de megszerezte a pole-t a már világbajnoki színben tündöklő Stoner előtt. A harmadik repsolos Dovizioso is érzi a sepangi pályát, ő zárt a harmadik helyen, míg legjobb yamahásként, dicséretreméltóan Colin Edwards látta meg a kockás zászlót a negyedik pozícióban.
Mindenképp csalódás azonban a gyári Yamaha szereplése - két versenyzőjük lett az utolsó. Spies még nem száz százalékos az ausztrál bukást követően és el is esett az időmérő záró perceiben, sőt a reggeli szabadedzésen is, a helyettes Nagasukától pedig nem lehet csodára számítani élete első MotoGP szereplésén. Mindkettejük maximális terve valószínűleg a verseny befejezése lesz a holnapi napon.
MotoGP - Sepang - Időmérő
1. Dani Pedrosa ESP Repsol Honda 2m 1.462s 2. Casey Stoner AUS Repsol Honda 2m 1.491s 3. Andrea Dovizioso ITA Repsol Honda 2m 1.666s 4. Colin Edwards USA Monster Yamaha Tech 3 2m 2.100s 5. Marco Simoncelli ITA San Carlo Honda Gresini 2m 2.105s 6. Nicky Hayden USA Ducati Marlboro 2m 2.172s 7. Hiroshi Aoyama JPN San Carlo Honda Gresini 2m 2.254s 8. Alvaro Bautista ESP Rizla Suzuki 2m 2.332s 9. Valentino Rossi ITA Ducati Marlboro 2m 2.395s 10. Cal Crutchlow GBR Monster Yamaha Tech 3 2m 2.756s 11. Randy de Puniet FRA Pramac Racing 2m 2.939s 12. Loris Capirossi ITA Pramac Racing 2m 3.077s 13. Karel Abraham CZE Cardion AB Motoracing 2m 3.438s 14. Hector Barbera ESP Mapfre Aspar 2m 3.619s 15. Toni Elias ESP LCR Honda 2m 3.646s 16. Ben Spies USA Yamaha Factory Racing 2m 3.678s 17. Katsuyuki Nakasuga JPN Yamaha Factory Racing 2m 4.072s
125: Nem sikerült fokoznia a második és harmadik szabadedzésen mutatott fölényét Nico Terolnak, ám az időmérőt így is megnyerte. Csapattársa, Faubel azonban mindössze 15 ezredmásodperccel maradt el, és a harmadik Cortese is négy tizeden belül motorozott (igaz, mindenki már viszont másodpercen kívül).
A VB esélyes Zarco azonban sorozatos problémákba ütközött. Az időmérő elején elesett a francia és mikor visszatért a pályára negyed órával a kockás zászló előtt, akkor a motorja hagyta cserben, félre kellett húzódnia. Az utolsó percekben aztán sikerült mért kört futnia, de a motor láthatóan nem volt formában, csak a 15. helyre volt elég a produkció.
Pedig az utolsó előtti versenyen Terol előtt kellene végeznie a 25 pont hátrányban lévő Zarconak, ha még el szeretné orozni a világbajnoki címet spanyol vetélytársa orra elől.
Moto2: A középső kategória nagy kérdése az volt, hogy a mindhárom szabadedzést mellőző Marc Marquez indulni fog-e az időmérőn. A válasz hamar megoldódott: elindult a spanyol, ám csak egy mért kört teljesített, ami csak a 36. helyre volt elég. A cél azonban mindössze annyi volt, hogy kvalifikálja magát a versenyre, mert a sérülése komolyabb, mint amilyennek tűnt. A versenyen való indulásáról holnap döntenek.
Az elsőséget kisebb meglepetésre a feltámadó Thomas Lüthi vitte el, Bradl csak a második helyet szerezte meg. A németnek így is nagy szerencséje van spanyol riválisa gyengélkedését tekintve, hiszen holnap ha minden így marad, minden bizonnyal növelni fogja összetett béli előnyét, sőt kedvező esetben a VB címet is behúzhatja. Az első sort egyébként az olasz Pirro zárja, akinek ez idei legjobb edzéseredménye.
Utolsó kommentek